A kakukkfű nem hiányozhat egyetlen kertből sem, de vadon is megtalálható. Rengeteg változata van, virágának színe a sötét rózsaszíntől egészen a fehérig változhat.
Nekünk világos lila van. Majd virágzáskor lefényképezem. Fűszernövényként rendszeresen használom, nagyon jó emésztést elősegítő hatása van, de mi az ízéért szeretjük. Teája kellemes, fűszeres, kislányom szívesen megissza. A favorit mégis a cukorka. Nem tudom, hogy saját találmány-e, vagy más is csinálja, mindenesetre én magam kísérleteztem ki azt, amit csinálok. De először ahogyan más is csinálja.
Neked is ismerős a kép? Ez a Maria Treben féle kakukkfüves szirup. Készítése: egy sor cukor, egy sor friss kakukkfű, szépen egymás után, amíg tele nem lesz az üveg. Utána napon érlelni, vagy 2 hétig. Ha ez megvan, egy kis vízzel leöblíteni a szárakat, majd az egészből szirupot főzni. Na, mit szólsz? Macera mi!? Hát én megcsináltam, lett is belőle kb. 1 dl. Finom volt, gyorsan elfogyott.
Ősz lett, napsütésnek vége, viszont köhögtek a gyerekek. Elővettem a mézes fenyőrügy szirupomat (majd ennek a receptjét is elárulom, amikor itt lesz a készítésének az ideje), ettük is, amikor Hanna lányom megszólalt, hogy a mama kakukkfüves teája jobb, és az is köhögésre van! Ekkor találtam ki a kakukkfüves cukorkát! De ezt majd legközelebb osztom meg veletek (amikor sikerült a telómról feltölteni a gépre a képét).
