Régen amikor a lányból asszony lett, vagyis férjhez ment, édesanyja adott neki egy darab nyers kenyeret, vagy más néven öregtésztát. Micsoda szép hagyomány volt! Képzeld el! Tulajdonképpen ősei kenyerét ette.
Körülbelül nagyanyáink idejében szakadt meg ez a hagyomány. Épp ideje, hogy visszatérjünk hozzá. Mi most elkezdjük, és tovább adjuk a lányunknak, hogy ő is tovább adhassa unokánknak. Így örökítünk tovább egy részt magunkból, egy részt a tudásunkból.
A recept:
1. nap 2 evőkanál teljes kiőrlésű tönköly vagy rozs lisztet keverj össze egy üvegben 2 evőkanál forró vízzel. A víz olyan forró legyen mint amilyen melegen meg tudnál inni egy teát.
2. nap hagyd pihenni meleg helyen, 20°C-on.
3. nap a készülő kovászodhoz tegyél újabb 2 evőkanál lisztet és meleg vizet.
4. nap hagyd pihenni.
5. nap 4 evőkanál lisztet és vizet keverj az előzőekhez.
6. nap hagyd pihenni.
7. nap készítheted a kenyered.
Akkor jó a kovász, ha buborékos egy kicsit, és savanyú, de nem büdös az illata.
Miért jobb a kovásszal készült kenyér? Mert finomabb, tovább friss marad. Hitetlenkedve hallgattam annak idején, amikor a nagymamám azt mondta, hogy csak hetente egyszer sütöttek kenyeret. Persze, mert csak a boltit ismertem, ami három nap után csak bundáskenyérnek volt jó.
A kész kovászt, hűtőben egy hétig tarthatod. Mielőtt felhasználod, vedd ki a hűtőből, hogy felmelegedjen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése